|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 8 találat | lapozás: 1-8 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Enyedi György 1997. szeptember 2.Szept. 2-án Takács Csaba ügyvezető elnök és az RMDSZ ügyvezető alelnökei Kolozsváron fogadják Törzsök Erikát, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét. A magyarországi politikus az Enyedi György és a Kelet-Közép-Európai unitarizmus a XVI. és XVII-ban című konferencia alkalmából látogat Kolozsvárra. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 1., 1103. sz./1997. szeptember 2.Szept. 2-án az Unitárius Püspökség Kolozsváron Enyedi György és a Kelet-Közép-Európai unitárizmus a XVI. és XVII. században címmel konferenciát szervezett,. melyen részt vett Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is. Ezt követően a magyar politikust Takács Csaba az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kötő József ügyvezető elnökhelyettes és Székely István önkormányzati és területi szervezetekért felelős alelnök fogadta az Ügyvezető Elnökség kolozsvári székházában. A megbeszélésen a résztvevők megvitatták a román-magyar alapszerződés gyakorlatba ültetésének módozatait, kiemelve a dokumentumban foglalt vegyes bizottságok létrehozásának időszerűségét és egyetértettek annak szükségességében, hogy e vegyes bizottságban részt vegyenek a romániai magyar illetve a magyarországi román közösség legitim képviselői is. A HTMH elnöke és az RMDSZ vezetői elemezték az anyanyelvű oktatás fejlesztését célzó együttműködés módozatait, figyelembe véve, többek között, az egyetemi diplomák kölcsönös elismeréséről kötött ekvivalencia-egyezményt, az európai felsőoktatási egyezményeket, illetve a létező törvényes keret adta lehetőségeket.A részvevők áttekintették Magyarország európai integrációjának hatásait az anyaország és a határain túl élő kisebbségek kapcsolatára, majd áttekintették a két ország helyi önkormányzatai közötti kapcsolatok fejlesztésében rejlő lehetőségeket, különös tekintettel a határokon átnyúló fejlesztési programokra, amelyek rendkívül fontosak az európai integráció szempontjából, s amelyeket az EU pénzügyileg is támogat. Megállapítást nyert, hogy a megbeszéléseken érintett területeken Románia és Magyarország közötti együttműködés, amely az alapszerződés szellemében folyik, előnyös mindkét ország európai integrációja számára. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 2., 1104. sz./1997. szeptember 3.Enyedi György és a kelet-közép-európai unitarizmus a XVI.-XVII. században címmel nemzetközi konferencia kezdődött Kolozsváron a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az unitárius egyház szervezésében. Szabó Árpás unitárius püspök megnyitójában méltatta a négyszáz éve elhunyt Enyedi György unitárius püspök munkásságát. Benkő Samu, az EME elnöke azt emelte ki, hogy Enyedi György egyike azoknak a külföldet járt erdélyi magyaroknak, aki hazatérve hazája javára próbálta fordítani tanulmányútján elsajátított ismereteit. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./2003. november 25.Orbán Balázs óta Torockószentgyörgyről írásos mű nem jelent meg. Most viszont napvilágot látott Hanz Lám Irén kolozsvári tanárnő A vár árnyékában című munkája, melyet nov. 23-án mutattak be Nagyenyeden, az unitárius egyház Enyedi Györgyről elnevezett tanácstermében. "Nem útikalauz és nem is kifejezetten monográfia, hanem a lelkem egy darabja" - mondta a könyv szerzője, Hanz Lám Irén. /N. T.: A vár árnyékában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 25./2012. június 28.Az unió kimondására készülnek az unitáriusokKolozsváron a Bel-Magyar utcai unitárius templom június 28-án ad otthont az egyházegyesítő zsinatnak. Az ünnepi eseményen hosszú évtizedek álma válik valóra, s az unió kimondásával az Erdélyi Unitárius Egyház újraegyesül a Magyarországi Unitárius Egyházzal. A 16. században alakult egyház négy és fél évszázados viszontagságos története új szakaszához érkezett. Az unitárius egyház, miként a többi protestáns felekezet, a reformáció eredménye, és az egyetlen olyan antitrinitárius irányzat, amely Közép-Kelet-Európában, pontosabban Erdélyben és Lengyelországban intézménnyé tudott szerveződni. A lengyel közösségek a 17. században a katolikus reformáció következményeként megsemmisültek, míg a Kárpát-medencében a magyar unitárius közösségek napjainkig fennmaradtak. (Az erdélyi és lengyelországi fejleményektől függetlenül a 18. század végén Nagy-Britanniában, a 19. század első évtizedeiben pedig Észak-Amerikában alakultak unitárius egyházközségek. A magyarok tengeren túli hittestvéreikkel 1821 után vették fel a kapcsolatot.) A hagyomány a kolozsvári születésű Dávid Ferencet tartja az unitárius egyház alapítójának. Dávid Ferenc és munkatársai az 1568. évi tordai országgyűlést követően fejedelmi támogatással szervezték első unitárius közösségeiket. A János Zsigmond és az ország rendjei által is pártfogolt mozgalom nem csak Erdély magyarok lakta falvaiban és városaiban talált követőkre, hanem a Partiumban és Baranya megyében is (pl. Nagyvárad, Belényes, Simánd, Temesvár, Pécs stb.). Ezek az előretolt unitárius helyőrségek a 17. század végéig fennmaradtak. Dávid Ferenc püspöksége alatt 12 egyházkör (egyházmegye) működött, élükön egy-egy esperessel. János Zsigmond fejedelem halálát (1571) követően Dávid Ferencet az országgyűlés vallásújítás vádjával elítélte és Déva várába záratta, ahol 1579. november 7-én meghalt. Az unitárius szuperintendens mártíriuma után a felekezet meghasonlott. A Dávid Ferenc hitét követők kisebbségben maradt radikálisabb csoportja a Simándon működő Karádi Pált választotta püspöknek, a mérsékeltebbek pedig a Kolozsvárt székelő és a fejedelem támogatását is élvező Hunyadi Demetert. A hitelvi kérdésekben egyet nem értő közösség vezetői ádáz dogmatikai harcokat vívtak egymással. A szellemi csatározások során Blandrata György és Hunyadi Demeter eltávolították állásaikból a velük egyet nem értő papokat és elkezdték az unitárius egyház szervezeti és dogmatikai egységének megteremtését. Karádi Pál és Hunyadi Demeter halála után az ún. alföldi püspökséghez tartozó közösségek visszatértek a kolozsvári szuperintendens fennhatósága alá. Enyedi György püspök bölcsességének és türelmének köszönhetően nem szakadt frakciókra az unitárius közösség. Báthori Zsigmond uralkodása alatt az ellenzékinek számító unitárius elitet likvidálták (a kivégzéseknek nem vallási, hanem politikai okai voltak), és ezzel olyan csapást mértek az unitárius egyházra, amelyet a következő évszázadokban sem tudott kiheverni. A református fejedelmek természetesen saját felekezetüknek kedveztek. A vegyes lakosságú városokban egyre befolyásosabbak lettek a reformátusok, így a Rákócziak alatt, az addig unitárius többségű Kolozsvár felekezeti összetétele is megváltozott. Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnése a katolikus restaurációnak kedvezett. A 18. században az Erdélyen kívüli unitárius központokat teljesen felszámolták, ekkor szűntek meg pl. a Baranya megyei unitárius közösségek. A türelmi rendeletet követően (1781) szabadabb idők következtek. A felekezet összegyűjthette megmaradt erőit, hatalmas külső és belső építkezésbe kezdett. Új templomok és iskolák épültek, újra kiadhatták kátéikat és énekeskönyveiket, lassan felkészültek a reformkorra. Az 1848−49-es forradalom és szabadságharc, majd az ezt követő politikai elnyomás során az unitáriusok is túlélésre rendezkedtek be. A kiegyezés már Kriza Jánost találta a püspöki székben, és a tapasztalt egyházvezető mindent megtett azért, hogy az általa vezetett felekezet kikerüljön az elszigeteltségből. Nemcsak az angol és az amerikai unitárius közösségekkel vette fel a kapcsolatot, hanem arra is volt gondja, hogy az egyre sűrűbben Pestre rajzó unitáriusok egyházi életét megszervezze. A különféle minisztériumokban elhelyezkedő unitárius értelmiségiek Magyarország fővárosában kis szórványt alkottak, pap és templom nélkül. Az első nyilvános unitárius istentiszteletet Pesten 1869. június 13-án Ferencz József, a későbbi püspök tartotta. Két héttel később a Kolozsváron tartott főtanácsi ülésen határozatba foglalták: mivel Erdély egyesült Magyarországgal, az addig használt hivatalos Erdélyi Unitárius Egyház vagy Vallásközönség helyett a Magyar Unitárius Vallásközönség nevet használják. A magyar unitárius vallásközönség az angol és az amerikai hittestvérek segítségével 1881-ben Budapesten egyházközséget szervezett. 1889-ben a kolozsvári rendkívüli főtanácsi ülésen kimondták, hogy az unitárius egyház neve Magyarországi Unitárius Egyház. 1890-re Budapesten a Koháry utcában (ma Nagy Ignác) felépült az új templom, 1902-ben pedig megszervezték a Duna−Tisza menti egyházkört, amely a Királyhágón túli egyházközségeket tömörítette. A Magyarországi Unitárius Egyházat az első világháború végéig kilenc egyházkör alkotta, 1914-ben a Monarchia 81 401 alattvalója vallotta magát unitáriusnak. A trianoni békeszerződés Erdélyt Romániához csatolta, és ezzel új fejezet kezdődött az egyház történetében, hiszen az addig egységes Magyarországi Unitárius Egyház területileg két részre szakadt. A Románia új határai között maradt nagyobbik egyházrész az 1889 előtti állapotokhoz igazodva újból Magyar Unitárius Egyházként határozta meg önmagát. A püspöki székhely továbbra is Kolozsvár maradt, itt működött az egyik gimnázium és a Teológiai Akadémia. A Duna−Tisza menti egyházkör Józan Miklós budapesti esperes-lelkész vezetésével ideiglenesen létrehozta a Magyarországi Igazgató Tanácsot, és az esperest vikáriusi joggal ruházta fel. A világháborút követő impériumváltás következtében megnőtt a Magyarországra repatriált unitáriusok száma. Az 1920-ban tartott népszámlálás csak Budapesten 2828 unitáriust regisztrált. A megváltozott életkörülmények új feladatok elé állították az egyházvezetést. Az országhatárokon belül széleskörű belmissziói munka kezdődött. Újjászervezték az egyháztársadalmi egyleteket, gondoskodtak a hitoktatásról és a karitatív tevékenységeket is folytatták, ahogy lehetett… A budapesti lelkészi állást is átszervezték és Józan Miklós esperes mellett hamarosan fiatal erők gondoskodtak a misszióról. 1923-ban az amerikai és az angol unitáriusok anyagi támogatásával Budapest déli részében egy bérházat vásároltak. Ez lett az ún. Unitárius Missziói Ház, amelyben bentlakás és gyülekezeti terem működött. A Duna−Tisza menti egyházkörben a világháború előtt szervezett eklézsiák mellett (Hódmezővásárhely, Füzesgyarmat, Polgárdi stb.) újabb egyházközségek és szórványgyülekezetek alakultak (Debrecen, Kocsord, Pestszentlőrinc, Orosháza, Dévaványa, Mezőtúr, Szombathely, Miskloc stb.). A háború alatt megszakadt külföldi kapcsolatok megújításáért és az erdélyi magyarság sérelmeinek orvoslásáért több angol−amerikai delegáció látogatott Romániába. Bukarestben az illetékes minisztériumokkal folytatott tárgyalás nem sok eredményt hozott, de 1924-től minden erdélyi unitárius egyházközséget egy-egy amerikai egyházközség fogadott testvéréül. 1940-ben a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz és ezzel ismét új helyzet állt elő. Hatvanöt egyházközség, harminchárom elemi-, két közép- és egy gazdasági iskola, illetve a Teológiai Akadémia visszakerült Magyarországhoz, de Dél-Erdélyben maradt 53 eklézsia és tíz elemi iskola. A Magyarországi Unitárius Egyház ezúttal Dél-Erdélyben foganatosított rendkívüli intézkedéseket. Tordán az esperes és a főgondnok vezetésével ideiglenesen megszervezték a rendkívüli Egyházi Képviselő Tanácsot. A világháborút lezáró békeszerződések Észak-Erdélyt Romániának ítélték és így visszaálltak az 1940 előtti állapotok. 1949-ben a „Román Népköztársaság-i Unitárius Egyház” új alaptörvényében, érthető politikai okokból, már meg sem említhették a Duna−Tisza menti egyházkört. A magyarországi unitáriusok területileg elszakíttattak az erdélyiektől, de szervezeti szempontból mégiscsak Kolozsvárhoz tartoztak. Az egyházkört esperesi, illetve püspöki helynöki minőségben Budapestről irányították, az elszakadást egyik fél sem mondta ki. Magyarországon az Állami Egyházügyi Hivatallal folytatott tárgyalások következtében 1968-ban megkezdődött a Duna−Tisza menti egyházkör felszámolása és önálló egyházzá szervezése, 1971-ben pedig Magyarországi Unitárius Egyház néven teljesen különálló egyházszervezetet hoztak létre és püspököt választottak. Az új Szervezeti Törvény nem csak azt mondta ki, hogy a magyarországi egyházrész önálló, hanem azt is, hogy a lelkészutánpótlást a Budapesti Unitárius Teológiai Intézet biztosítja. (A magyarországi unitárius lelkészek két kivétellel a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának végzettjei.) 1971-ben tehát megalakult a Magyarországi Unitárius Egyház, így az a paradox helyzet állt elő, hogy a Kárpát-medencében két, szervezetileg is különálló magyar unitárius egyház működött: a romániai mintegy 70 ezer egyháztagot és a magyarországi kb. 10 ezer lelket számlálva. A két egyház egyesítésének gondolata 1989 után sokakban felmerült, de csak az utóbbi évek fejleményei vezettek el az egyházegyesítés megvalósulásához. 2010. november 4-én született meg azon egyezmény, amely előkészítette az egyházrészek újraegyesülését. A zsinat feladata tehát azon túlmenően, hogy kimondja az egyházegyesítést az, hogy elfogadja a közös alaptörvényt, majd ezt követően a Főtanács ún. Szervezeti és Működési Szabályzatot alkot. A Magyar Unitárius Egyház feladata az elkövetkező években is − a minden határon átívelő − Isten- és emberszolgálat, az evangélium hirdetése, a vallásoktatás, közösségeink szolgálata és keresztény unitárius hitben való megerősítése. A teljes körű egyházszervezeti egység helyreállításával reményeink szerint nem csak lélekszám-növekedést könyvelhetünk el, hanem lelkesedésünk és közös tenni akarásunk is megkétszereződik. Az új alaptörvény, a szervezeti és működési szabályzat keretül szolgál, azt tartalommal csak gyülekezeteink tudják megtölteni, éppen ezért szükségünk van Jézus tanításának szellemében a gyökeres belső megújulásra. Meg kell változnunk, és hinnünk kell az evangéliumban. Nagyon fontos, hogy a valláserkölcsi nevelést az eddigieknél jobban és hatékonyabban végezzük, sokkal erőteljesebb belmissziói munkát kell folytatnunk. Fontos teendőnk a szórványok gondozása és új egyházközségek alapítása. Támogatnunk kell a kis létszámú egyházközségeket. Jobban kell hogy gondozzuk műemlékeinket, könyvtárainkat, levéltárainkat. Létesítenünk kell végre egy egyházi múzeumot kallódó értékeink, műemlékeink megőrzéséért. Törekvéseinkben „legyen velünk Istenünk az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatit, rendelkezéseit és végzésit, amelyeket őseinknek parancsolt.” 1Kir 8,57−58. Kovács Sándor teológiai tanár. Szabadság (Kolozsvár) 2013. május 28.A 16–17. századi hitvitákról, mai szemmelKatolikus–protestáns hitviták a 16–17. században, mai szemmel – ez lesz a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet május 31-én, pénteken délután 6 órától tartanak a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen Gábor-termében. Kiindulópontja a Polis Könyvkiadó gondozásában nemrég megjelent Keresztyéni felelet című kötet, amelyben gondos körültekintéssel válogatott szövegek olvashatók a kor nagy egyházi íróinak és polemikusainak (Pázmány Péter, Káldi György, Monoszlói András, Károlyi Gáspár, Szenczi Molnár Albert, Magyari István, Geleji Katona István, Gyarmathi Miklós, Zvonarits Imre, Enyedi György és mások) műveiből. A kötet gondozója, Gábor Csilla irodalomtörténész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanára, akinek szerkesztői koncepcióját – amint az előszóban írja – nem „valamely vitatkozó táborral való maradéktalan azonosulás” szándéka vezette. A téma korábbi megközelítéseit meghaladva, nem csak „a replikák mögötti gondolkodásmódot” kívánta láthatóvá tenni, hanem „az igazságkeresés módszereire, a polémia retorikájára összpontosított”, „az érvelésmódok, a hagyományhoz való viszonyulások és mentalitások eltéréseire, akár látens hasonlóságaira” figyelt, válogatott és kommentált. A vizsgálódása tárgyává tett hitvita, így, „mint kulturális és kommunikációs jelenség” is megközelítésre kerülhet. Ebből kiindulva teszik mérlegre a beszélgetésen a vitákat és az azokkal kapcsolatban felvetődő mai problémákat a kötet gondozójával együtt a meghívottak: Marton József, a BBTE Római Katolikus Teológiai Karának tanára, Kovács Sándor, a Protestáns Teológiai Intézet unitárius egyháztörténet-tanára, valamint Ősz Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának tudományos munkatársa. A beszélgetés moderátora: Jakabffy Tamás. Szabadság (Kolozsvár) 2013. szeptember 22.Unitárius évszázadokKolozsvár a Magyar Unitárius Egyház bölcsője. A 445 éves unitárius egyház történelme során rendkívül értékes szellemi és közösségi értékeket alkotott, melyekre büszkék lehetünk. Szeptember 16-22. között nagyszabású rendezvénysorozatot szerveztek „Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusuknál címmel”. A gazdag, színes program keretében szeretnék bemutatni azt a történelmi, vallási és kulturális örökséget, mellyel az unitárius egyház rendelkezik. Megszólította nemcsak az unitárius közösséget, hanem a Kincses Város minden érdeklődést tanúsító személyét is. A rendezvénysorozat keretében nyílt meg a Püspöki Házban az „Unitárius évszázadok” címmel szervezett kiállítás. Bálint Benczédi Ferenc püspök nyitotta meg kiállítást, amelyet különleges rendezvénynek nevezett. „A mi unitárius világunkat mutatja be.” Kifejezte abbeli reményét, hogy a későbbiekben felújított Unitárius Püspöki házat is bemutathatják. Kovács Sándor teológiai tanár szerint rendhagyó sorozatot indítottak el. Szellemi értékeiket akarják bemutatni, melyekkel évszádok során az unitárius egyház rendelkezett. Rácz Norbert unitárius lelkészé az ötlet. Molnár Lehel levéltárossal közösen valósították meg a programot, melyben reprezentatív értékeket mutatnak be. Ízlésesen megtervezett pannókon, képekben és írásban, látható és olvasható az unitárius egyház felemelő és gondterhes története, valamint jelene is. A Püspöki Ház egy- egy terme az unitáriusok szellemi és tárgyi alkotásait, kincseit mutatja be, a XVI. századtól kezdve a XX. századig. Különböző ritkaságok láthatók, mint Dávid Ferenc, az egyházteremtő kelyhe, Dávid Ferenc eredeti prédikációskötete, valamint imakönyvek, az 1638-as Dési complanatio eredeti szövege. Rácz Norbert beszélt arról, milyen szellemi értékek láthatók. Mint a XVI. századi könyvek, XVII-XVIII. századi kiadványok, XIX. századi tárgyak, páratlan értékek. Különböző imakönyvek, énekes könyvek. Jó volt látni Enyedi György Explicationese– című, könyvének három kiadását. A kiállított páratlanul értékes kincsek arról tanúskodnak, hogy elődeink milyen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ne mellőzzék az elmúltakban az UNITÁRIUSOKAT. Egy embertelen rendszerben nyomás nehezedett az egyházakra, de kitartó akarattal lehetett alkotni. Hiszen az alkotás évszázadokat ívelhet át. Csomafáy Ferenc erdon.ro 2016. augusztus 2.300 éves céhszabályzat, 200 éves pecsétnyomókEmlékek Kolozsvár múltjából a címe a tárlatnak, amely tegnap óta látható a Röser antikváriumban. A tulajdonos Röser Ferenc saját gyűjteményéből állított ki muzeális értékű könyveket és korabeli tárgyakat. Ízelítő a látványból: Enyedi György Unitárius bibliamagyarázata 1598-ból, katolikus imakönyv 1762-ből (a Kolozsvári Akadémia kiadványa, érdekessége, hogy a szokásos Madonna-képet a Piarista templombelivel helyettesítették), a református egyház kiadásában 1722-ben napvilágot látott héber nyelvkönyv, pecsétnyomók (Kolozsvári Német Kalapos Céh 1819-ből, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1885-ből), az új Kolozsvári posztócsináló céh 1700-as évi szabályzata, emlékérmek (a Magyar orvosok és természetjárók 1844-esi Kolozsvári kongresszusára, illetve a reformáció fennállásának 300. évfordulójára). Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-8
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
